…Engedjék meg, hogy valamiről meséljünk (megint). Hajdanában, tényleg létezett a bakonyi sertésborda. Nem a bakonyi módra, hanem valódi. Híres exportcikk volt, valamikor a XVII.-XIX. században. A Bakony bőséges makktermése garantálta a különleges fajta, mangalicára hasonlító disznónak az ízét, hírnevét. A fajta idővel elvadult, kipusztult, de a technológia a mai napig ismert. Nem véletlenül rikongatott a nótában a kanász, mert a bakonyi sertés nagyon keresett áru volt, egész Európában. Spanyolországban, a magyar tölgyek termésével etetik a híres Iberico sertéseket, melyekből világhírű sonkákat készítenek. Képzeljék! Képesek voltak honosítani a tölgyfáinkat is, a cél érdekében. Nos, mi csak sima mezei sertést használunk az étel elkészítéséhez: tejfölös-tejszínes-gombás ragu, őrölt pirospaprikával, hagymával, fokhagymával, paprikával, paradicsommal, erdei gombával, esetleg kevés szalonnával. És a lényeg nálunk az erdei gombán van – a köretnek adott házi nokedli már csak az ízek…
…Egy finomság a közelből… A natúr sertéskarajokat elhalmozzuk pirított gombával, jófajta sült füstölt tarjával, aztán a tetejére meg tükörtojást sütünk. Kakastaréjjal igazán jól néz ám ki! Vegyes köret jár hozzá, mert úgy meg igazán finom!